Sima Beatrix után második szerzőnk személyében szeretnénk bemutatni Érsek Alexandrát, aki most madárfürdető építéséről írna, ha nincs a bizonyos „isteni szikra”. Szerencsére volt és ennek köszönhetően egy nagyon szép kerti tóval lett gazdagabb kertje. Olyannyira tetszetős lett, hogy a márciusi kerti tó versenyt meg is nyerte! Köszönjük, hogy vette a fáradtságot és megírta a tó épülésének történetét! Ha valaki ilyesmire szánná magát írjon nekünk és mi nagyon szívesen közkinccsé tesszük büszkeségét :).

2011 márciusában egy hirtelen ötlettől vezérelve, kitaláltam, hogy készítek egy madárfürdetőt, hisz az etetőknek köszönhetően annyi rigó, stiglinc, cinege – és még sorolhatnám a fajtákat – jár hozzánk, akiket örömmel fényképezek.

El is kezdődött a nagy „projekt” :)! Próbálkoztam ásóval – ami persze túl sok sikert nem hozott, mert a föld mint a beton olyan száraz és kemény volt. Ekkor előkerült a csákány, ami jobbnak bizonyult. Alakult a kis gödröcske és mint egy gyerek szedegettem ki a földbe rejtett kincseket. Gondolok itt baba fejre, villára, sörös üvegre, Skála szatyor maradványokra, mert a lakásunk a falu lakossága szemétlerakatként használta…
Ahogy haladtam a cél felé, jött az isteni szikra: mi lenne ha egy kis kerti tavacska készülne? Más nem, helyet kap benne pár kis kárász is. Innentől csak pörgött a fogaskerék és már láttam is magam előtt a fantasztikus tavam.

Elkészült a hatalmas tavam, ami talán lehetett 5 köbméter is, de számomra gyönyörű volt. Ránk esteledett és neki ültem Google barátunk segítségével, mindent ami a neten található a kerti tavakról, kigyűjteni. Másnap el is mentük megvásárolni a tófóliát, ott „szeretettel” adtak volna geotextilt, de előző esti okosításomnak köszönhetően kiegyeztem a régi szőnyegekkel és szövet tápos zsákokkal is. Ez sem egyemberes munka, nem kis súlya van az összehajtogatott fóliának. Következő nap folytattam a vásárlást, jött a tó szűrő, ami egy UVC lámpás, 2000 liter/órás szivattyú hajtott. 12 db koi ponttyal kezdtem. Na, őket innentől számítva egy hétig nem is láttam a vízben :).

Felkerestem több fórumot is, ahol sikeresen, nagyon kedves ismerősökre/barátokra tettem szert. Láttam egy kis szikrát ismét az emberiségben: vannak még önzetlen, normális emberek. Készségesen válaszoltak és válaszolnak is a mai napig, a bugyuta kérdéseimre, amiket ha visszaolvasok, sírni tudnék a nevetéstől.
Halacskáim egyre bátrabbak voltak, gyönyörködtem bennük és a növényekben is.

Ekkor már tudtam itt nem lehet megállni, kell egy nagyobb tó :). Télen szokásos módon etettem a madarakat és egy légpumpának köszönhetően nem fagyott be a tó teljesen. Ez a halaknak is és madaraknak is megfelelt és a fényképezőgépemnek is.

Jött a tavasz, ekkorra már meg volt beszélve egy kedves tavas baráttal, ha meglátogatom, segít az új tavam benépesítésében. Ahogy engedte az idő, nekikezdtünk a kettes számú tónak. Régi fólia ki, újra jött a csákány és a féltett kincsek tömege (pala darabok, üveg, kiskanál, babafej = szemét).

A legmélyebb pont 195 cm. Lépcsőzetesen haladtunk, patkák kialakításával. 1,2 mm-es tófóliát használtunk, geotextil helyett ismét a szőnyegeket vettem használatba.

160 cm mélységbe tavirózsák kerültek.

A növények nagy többségét a környező tavakból szereztem össze, amiket egy napig fertőtlenítettem, mielőtt a vízbe kerültek volna. Lehetőleg a halak ívása előtt szerezzük be a szabad vizekből, mert ismeretlen ivadékokat találhatunk a vizünkben később.

Átszeltük a fél országot és hazatértünk több zsáknyi, szebbnél szebb hallal. Aranyhalak és többségében koi pontyok voltak.

Hamar birtokukba is vették a tavat és örömüket kifejezve májusban meg is kezdődött az ívás, a növények törtek, a víz szinte forrt. Kívánom minden tavasnak élje át ezen násztánc látványát, felemelő és izgalmas. Figyeltük a halak cseperedését, ők a mi „gyerekeink” voltak :).

Immár több év is eltelt. Beszélhetnék még különböző szivattyúkról, szűrőkről, de nem szeretnék senkit tovább untatni, kedvcsinálónak szántam a kis irományom. Amit leszögezhetek a hezitálóknak: soha többé nem lesz unalmas a kert, és lehetetlen elmenni úgy a tó mellett, hogy ne állnánk meg legalább fél percre elmosolyodni.